2018. október 26.

Az utak pszichológiája

Mi köze az empátiának a volánhoz? Hogyan járul hozzá a biztonsághoz, ha utasunk van? A közlekedéspszichológia sokat elárul arról, milyen emberi és környezeti tényezők befolyásolják az autóvezetést.

Kutatások sora igazolja, hogy az utakon tapasztalható jellegzetes szituációk nem pusztán a vezetéssel kapcsolatos tudásnak vagy tehetségnek tulajdoníthatóak. A volán mögött születő döntések és reakciók sokkal komplexebbek, mint hinnénk, és olykor még a rutinosabb sofőröket is érhetik meglepetések.

Tudatosan biztonságban

A sztrádán egyszerre rengeteg inger ér minket, ám az agyunk korlátozott kapacitással képes feldolgozni az információrengeteget, így sok részlet elkerüli a figyelmünket. Természetesen nem segít a helyzeten, ha a vezetés mellett egyéb dolgokkal is foglalkozunk. Alapvető szabálynak tűnik, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy lehetőleg ne mozgó járműben ellenőrizzük, hogy betettük-e a kulcsunkat a táskába vagy fegyelmezzük a rakoncátlankodó gyerekeket.

Az utakon töltött idő számos vezetéshez kapcsolódó feladatot automatikussá tesz, és a rutinnak köszönhetően azt is megtanuljuk, hogyan jósoljuk be a többi sofőr viselkedését. Könnyen besétálhatunk ugyanakkor abba a csapdába, hogy túlbecsüljük saját képességeinket, illetve tudásunkat, és ezzel hamis biztonságérzetbe ringatjuk magunkat. És akkor még nem is beszéltünk a gyakori illúziókról, amelyek szintén befolyásolják a vezetést: sokan gondolják például, hogy nagyobb sebességgel sokkal több időt spórolnak, mint valójában. Veszélyes tévhit az is, hogy a kihangosított mobiltelefon használata biztonságos - sajnos maga a beszélgetés tereli el a sofőr figyelmét az útról, nem csupán a készülék kézben tartása. Sokat segít azonban, ha ezeket időről időre tudatosítjuk magunkban, mint ahogy a tudásunk felfrissítése sem árt. Külföldi vizsgálatokban azt találták, hogy a friss jogosítvány-tulajdonosok mellett a gyakorlott sofőrök vezetésére is pozitív hatással bír készségeik „edzése”, például egyes vezetéstechnikai szituációk gyakorlásán keresztül.

Segít az utas

Jó hír, hogy a biztonságos vezetésre emlékeztető jelzések képesek megváltoztatni a közlekedés résztvevőinek viselkedését. A hatásos útjelek élénk fényhatással vagy mozgással magukra irányítják a sofőrök figyelmét, és kizökkentik őket az „automata” üzemmódból. Szintén eredményesnek bizonyultak azok a vezetői segédrendszerek is, amelyek például valós időben nyújtanak visszajelzést a sebességhatárok átlépéséről akár vizuálisan, akár hanghatás alkalmazásával.

Igen hatásos lehet, ha az emlékeztető emberi formát ölt. Óvatosabban vezetünk és jobban betartjuk a szabályokat, ha mások is ülnek rajtunk kívül a gépkocsiban. Az utasok jelenléte az objektív helyzetmegítélésre is jó hatással van, emellett pedig figyelmesebben viselkedünk a többi autóssal, valamint a gyalogosokkal is.

Az online környezethez hasonlóan az utakon is sajátos kommunikációs környezet jön létre. A mozgó járművek, a zárt ajtók és a sötétített ablakok alapvetően nem könnyítik meg a párbeszédet, így gyakran olyan kevéssé szofisztikált érintkezési formák használatára kényszerülünk, mint a hang- vagy fényjelzések használata. Még ebben a némileg korlátozott kommunikációs közegben is sikeresen tudunk ugyanakkor működni, ha egyértelmű jelzéseket adunk, és fokozott figyelemmel fordulunk autóstársaink felé. Sokat számít az is, mennyire vagyunk képesek belehelyezkedni a másik sofőr helyzetébe. A nagyfokú empátiát mutató emberek a tesztek szerint a volán mögött is jól teljesítenek: türelmesebbek, előzékenyebbek és jobban betartják a szabályokat is.

Csak pozitívan

És hogy ki számít jó sofőrnek a pszichológia szerint? Azok, akik minél több pozitív vezetői viselkedésformát tudnak felmutatni, azaz együttműködőek és barátságosak az utak többi használójával szemben, vezetés közben pedig a fő szándékuk a biztonságos és mindenki számára problémamentes közlekedéshez való hozzájárulás. Ennek mérésére egy külön skálát is kifejlesztettek, amelyben ilyen állításokat kell értékelniük az alanyoknak: „Átengedem a gyalogosokat akkor is, ha nekem lenne elsőbbségem”, „Nem dudálok”, „A sebességem csökkentésével segítem az engem előzni próbáló autóst”.  A kutatások szerint olyan személyiségvonások mutatnak összefüggést a pozitív vezetői viselkedéssel, mint a barátságosság, a lelkiismeretesség és az új élmények iránti nyitottság.